Egy kicsit így érzem magam, de lehetne rosszabb. Ez semmi ahhoz képest az idegösszeroppanáshoz, amit akkor kaptam, amikor először szakított velem. Most adott esélyt megszólalni és el is mondtam végre neki, hogy amiket én meg tettem érte, azokat igen kevesen, vagy talán soha többet senki sem fogja megtenni. Elmondtam neki, hogy értékes vagyok és értékes volt a kapcsolatunk, meg a szerelmünk is. És elmondtam neki, hogy azzal tette tönkre, hogy két éven keresztül nem tudta eldönteni, hogy most tényleg együtt legyünk-e és hogy kimenjünk-e külföldre és azt is alig, hogy tőlem, vagy egyáltalán a világtól mit akar. Én meg már nagyon belefáradtam, hogy folyton változó ábrándjainak próbáljak megfelelni, miközben éppen mire megnyugodnék magunk felől, gondol egyet és szakít velem, mert "nem tud tovább várni arra, hogy jól legyek". Mindezt persze pont akkor, amikor végre összeszedem magam és majdnem túlszárnyalom.

Hát ennyi. Ő még majd a távoli jövőben vissza akar szerezni, de hogy őszinte legyek, én nem akarom ezt tovább. Elegem van a tili-toliból.
Szóval végül ezúttal én szakítottam vele. :)

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.