Most olyan szomorkás, mosolygós, romantikus, nosztalgikus hangulat vett erőt rajtam. Ehhez biztos köze van Yiruma kedves, érzelmekben gazdag zongorajátékának is, ami a háttérben szól, de úgy egyéb okokból is elővett.

Tesóm volt barátnőjének meghalt az apukája nem régiben. Ő volt az egyetlen ember, akire számíthatott miután Öcsémmel szakított (mert ugye utána velünk nem igen beszélhetett, mégis csak furcsa lett volna mindenkinek, bár még most is nagyon kedveljük őt és hiányoljuk). Tegnap kicsit beszélgettem vele. Most bán minden pillanatot, amit nem töltött az apukájával, mert épp rohant valahová. Bán minden félbemaradt mondatot és nem is érti, hogyan tarthatta olyan természetesnek, hogy él, hogy még rengeteg idejük lesz mindazokat a dolgokat megbeszélni, amiket elhalasztott...

Rossz érzés, hogy nem segíthetek neki. Kedves lány. De ismerem. Tudom, hogy ezzel párhuzamosan milyen erős is. A karma/az Isten/Allah/Akárki/Akármi/Talán pont ő maga segíteni fog neki feldolgozni a történteket.

Mert a jó emberekkel jó dolgok történnek. Ebben hiszek.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.