Tartalmas �ven vagyok t�l. Megkaptam az �let els� n�h�ny legkem�nyebb pofonj�t. Az els�, hogy kir�gtak �letem els� munkahely�r�l, a m�sodik, hogy a fi�, akit szerettem, �s akivel azt hittem, minden rendben van, szak�tott velem (r�ad�sul engem hib�ztat �rte).

N�ha csak �gy random felbukkan lelkiszemeim el�tt az arca, ahogy a munkahelyemen f�lrevonulva k�v�t rendel mag�nak, majd le�l�nk, r�m n�z �s csak annyit mond:
- Az�rt j�ttem, hogy szak�tsak veled.
Tudj�tok, mi a g�z? Hogy azt hittem, viccel. �szint�n azt hittem, hogy ez egy xar po�n �s hogy pillanatokon bel�l felolvad az arca egy mosolyban, de nem olvadt fel. Ugyanolyan hidegen, mintha csak egy idegen lenn�k, �gy n�zett r�m. �s valah�nyszor felid�zem, �n is idegennek �rzem t�le ezt. K�ptelen vagyok elhinni. Valahogy mintha rem�ln�m, hogy ez egy f�lre�rt�s legyen, vagy egy rosszul siker�lt po�n. Pedig h�t nem az, mert fel�lltam, elmentem �s � elengedett. Nem sz�lt ut�nam, nem tartott vissza. M�g csak fel�m sem mozdult. Se akkor, amikor s�rtam, se m�skor... Egyszer�en csak �lt, ugyanazzal a hideg kifejez�ssel az arc�n �s elengedett...

�s m�g sem hiszem el... M�g mindig k�ptelen vagyok r�.

 

 

Mi�rt?

Vissza a bloghoz

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.