Ez a k�p tavaly szilveszterkor k�sz�lt p�romr�l �s r�lam. Tudni kell r�lam, hogy ihatok ak�rmennyit, �s ellazulhatok ak�rmennyire is t�le, soha semmit nem felejtek el, ami ilyenkor t�rt�nik. S�t. K�l�n�sen j�l eml�kszem a dolgokra, m�g jobban, mint j�zanul. Ez azt hiszem, sokban k�sz�nhet� a tini�js�goknak, amiket olvastam �s a benn�k fellelhet� sz�mtalan riaszt� t�rt�netnek, hogy bizonyos v�dtelen l�nyokat hogyan j�tszottak ki, er�szakoltak meg, vagy fert�ztek �ssze mindenf�le nemibetegs�gekkel, mert �vatlanok voltak. �pp ez�rt komoly fejt�rt�st okozott nekem a tegnapi napig, hogy m�gis mi a fr�szon mosolygott Tomi ilyen veszett�l �s mi�rt leste k�zben a reakci�mat (�gy r�mlik, valakinek a mobilj�n n�zt�nk valami "vicceset", de nem volt el�g nagy ereszt�s ahhoz, hogy t�nyleg elmosolyodjak rajta).
Tegnap Tomi j� k�pet keresett mag�r�l. Megmutattam neki kis gy�jtem�nyemet, amit a g�pemen �rizgetek, � pedig ezt is megtal�lta k�zt�k. Na mondom, tudom, hogy nem eml�kszik semmire az �jszak�b�l, de megk�rdezem, h�tha m�gis tudja, mit n�zt�nk. Erre �gy felelt.
- Nem tudom. A melleidet n�ztem. L�tod?

... �s t�nyleg...

Vissza a bloghoz

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.