Ma revel�ci�m volt. �n is csak ma tudtam meg, mit jelent ez a kifejez�s. Tomi azt mondta, ez r�d�bben�st jelent fontos dolgokra. N�ha olyan meglep� szavakat tud, de t�nyleg! Pedig �n vagyok az olvasottabb kett�nk k�z�l. Na mindegy.

Sz�val revel�ci�m volt. Csak �gy r�m t�rt. �pp s�t�ltam hazafel� a sulib�l �s a sz�leimre gondoltam. Ekkor t�rt�nt a revel�ci�. Tudj�tok, egy ideje nem �rzem itthon j�l magam, de ilyesmit az ember nem mond, meg nem gondol igaz�n, mert szereti, meg tiszteli a sz�leit �s k�l�nben sem illik. V�rrokonaink�rt felel�ss�ggel tartozunk. Bel�m mindig is ezt nevelt�k. �s ha n�ha eleged is van bel�l�k, lenyeled �s nem sz�lsz, mert nem akarod megb�ntani. De ma, ahogy eszembe jutottak a sz�leim, r�j�ttem, hogy elszakadtam t�l�k. Tudom, ezen az emberek t�bbs�ge 18 �ves kor�ra t�l van, de n�lunk nagy a csal�di �sszetart�s. M�g 20 �vesen is �gy csod�ltam a sz�leimet, mint az istens�geket.

Azon gondolkodtam, hogy m�r nem hallanak engem. N�ha r��reznek, hogy mire v�gyom, de val�j�ban m�r... Csend van k�z�tt�nk. Ez pedig szokatlan. J�, persze �n sem mondok el nekik sokmindent, mert nem akarom �ket megb�ntani, de egy ideje egyre t�bb dologr�l nem besz�lek vel�k �s �gek a v�gyt�l, hogy elk�lt�zhessem itthonr�l.

Csak tudj�tok, volt id�, amikor mondanom sem kellett semmit, a sz�leim olvastak bennem. Egyszer megesett, hogy Gy�rben ragadtam (akkor m�g ott tanultam �s alb�rletben laktam), mert elfogyott a p�nzem, a zsebp�nz pedig nem �rkezett meg id�ben. De nem mondtam meg a sz�leimnek, hogy nincs p�nzem. Telefon�lni m�g tudtam volna, de... Feladtam. Depresszi�s �lomba akartam s�llyedni. M�g mindig eml�kszem, ahogy f�l�lomban gy�t�rtek a r�m�lmok �s �pp a legut�bbib�l riadtam fel, amikor arra gondoltam "felh�vom a sz�leimet. Haza akarok menni", de v�g�l nem ny�ltam a telefon�rt, hanem �tfordultam a m�sik oldalamra, hogy tov�bb aludjak. Akkor t�rt�nt. Megcs�rrent a telefon �s az anyuk�m csak annyit mondott: "Megy�nk �rted, Kicsim."
�letem egyik legboldogabb �s legcsod�latosabb pillanata volt.

De mostan�ban... Nem hallanak engem. Seg�teni akarnak �s seg�tenek is, ahol tudnak, de m�r... Nem hallanak engem. Azt hiszem, az eg�sz �gy kezd�d�tt, hogy m�r nem akartam besz�lni. Azt�n most m�r hi�ba akarok n�ha, nem hallanak. Csend lett.
Nem arr�l besz�lek, hogy nem tudok vel�k semmir�l besz�lni, mert tudok, csak... a fontos dolgok hallgattak el. Meg m�r van, hogy kimaradok egy-egy t�rsalg�sb�l m�g akkor is, ha megpr�b�lok belekapcsol�dni. Elveszett a hangom, azt hiszem.

Sz�val ez volt a revel�ci�m �s zokogtam miatta. Olyan keservesen, mint egy gyerek. Tudj�tok, furcsa, mert annyira v�ratlan volt, pedig m�r r�g�ta elkezd�d�tt. Csak olyan volt ez az eg�sz ma, mint amikor becsuk�dik egy ajt�. L�tod m�r r�g�ta, hogy be fog csuk�dni. Sz�p lassan figyeled is, ahogy z�rul. S�t, te is seg�tesz, de azt�n egyszer csak az utols� pillanatban r�j�ssz, hogy ez v�gleges. Ez nem vicc. Itt t�nyleg becsuk�dik az az ajt� �s akkor te kint maradsz, a t�bbiek meg a m�sik oldalon. Persze akarod is, hogy �gy legyen, mert kint egy �j, m�sik �let v�r �s att�l m�g, hogy bez�r�dik az ajt�, visszamehetsz, de az m�r nem lesz olyan... Soha t�bb� nem lesz olyan.

Sz�val csak... r�j�ttem, hogy feln�ttem. Tin�dzserkorom legnagyobb f�lelme val�ra v�lt.

 

Egyszer�en csak feln�ttem...

Vissza a bloghoz

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.