Hirtelen ny�ltak ki szemei. Dermedt ijedts�ggel meredt a s�t�t plafonra, mik�zben �rezte, ahogy verejt�k �s az utols� k�nnycseppek g�rd�lnek v�gig arc�n. Esz�be jutott, tal�n let�r�lhetn� �ket, de �gy d�nt�tt, �gy dr�maibb �s jobban illik hangulat�hoz.

Csak b�multa a plafont. Nem is tudta m�r, mi�ta. Gondolatok n�lk�l meredt f�lfel�, majd egyszeriben r�j�tt, minden izma g�rcsben van. Val�sz�n�leg az�ta, hogy fel�bredt. Vett h�t egy m�ly leveg�t �s tudatosan el kezdte lelaz�tani mag�t, mik�zben megpr�b�lta felid�zni azt a r�miszt� �lmot.

Hogy is volt?

Boldog volt. Olyan v�gtelen�l boldog. Hozz�b�jt, besz�vta �des illat�t �s �rezte, hogy szerelme �t�leli. Belemosolygott a j�l ismert p�l�ba, majd orr�val megcsiklandozta a fi� nyak�t. Kuncogtak. � pedig boldog volt. V�gtelen�l boldog.

Azt�n t�rt�nt valami. Nem tudta, m�g mi, de valami megv�ltozott k�r�l�tt�k. �rezte a bajt. Elt�ntek k�r�le a v�delmez� karok, elt�nt a melegs�g. A fi� hely�t hideg �s es�illat t�lt�tte be. Egy utc�n �llt. Ijedten �s elveszve a t�megben kereste �t, de hi�ba k�rdezett b�rkit, senki m�g csak nem is hallott R�la. Azt�n v�gre megl�tta. Fel� ny�lt, hogy el�rje, de a t�meg elsodorta. Ki�ltani akart neki, de nem volt hangja. Csak az aut�t l�tta, az �les f�nyt �s a f�k csikorg�s�t hallotta...

M�ly leveg�t vett �s megint g�rcsbe r�ndul� izmait igyekezte �jra ellaz�tani. Mikor siker�lt megint el�lr�l kezdte a felid�z�st. Hogy is volt? Nem ez volt az eleje. Se a v�ge, m�gis ez a p�r k�psor �gy bel� �gett... Pr�b�lta felid�zni, mi volt ezen k�v�l, de csak p�r villan�s suhant �t elm�j�n, � pedig hi�ba kapdosott volna a k�pek, benyom�sok ut�n, azok mint �gyes halacsk�k, elillantak el�le. Csak k�t k�p maradt m�g meg.

Az ernyedt test egy szoborr�l l�gott le, � pedig elborzadva figyelte a valamikori embert. Dermedt, r�m�lt elm�je alig akarta elfogadni, hogy az ott �. Az t�nyleg �. A fi�, aki vigy�zott r�, aki szerette, itt van, egy szoborra felakadva, mint egy rosszul feltett d�szlet... H�t ilyen messzire rep�lt az �tk�z�s erej�t�l?

Ekkor �szrevette maga mellett a gyermek�ket, aki belekapaszkodva ruhaujj�ba k�rdezte:

• Hol az Apu?

Ment� aut� sikolya szelte �t a leveg�t, � pedig felkapta gyermek�t �s eltakart a szem�t. Tal�n ekkor fakadt s�rva.

Belef�rta arc�t gyermeke ruh�j�ba �s azt akarta mondani, hogy „nincs semmi baj, Apu j�l van”, de nem volt hangja. A szavak gomb�cokk� v�ltak a tork�ban �s megakadtak. Kinyitotta a sz�j�t. Annyira akarta azokat a szavakat, de k�ptelen volt sz�lni.

Az �jjeli szekr�nyen l�v� �r�ra n�zett. El akarta felejteni ezt a borzalmas �lmot, nem akart r� t�bb� gondolni, pedig az utols� k�p �jra �s �jra befurakodott elm�j�be.

Egy temet�ben �llt. Fagyos �jszaka volt. Fekete ruh�j�t t�pkedte a j�ghideg sz�l. A hal�l szele. �reg volt m�r, �rezte, f�radt is, ennek ellen�re csak �llt ott, a temet�ben. Egy s�rk�vet n�zett meredten, rajta a nevet �s az �vsz�mot. J�l ismerte az itt nyugv�t. Sz�ve tomp�n f�jt ahogy felid�zte az �des arcot, a meleg karokat, a kedves illatot, a biztons�g hamis �rzet�t.

Ki akarta nyitni a sz�j�t, mondani, hogy „hi�nyzol”, de ajkai nem mozdultak, mintha csak �sszefagytak volna. Akkor tudatosodott benne, hogy t�nyleg megfagyott. �rezte, hogy a j�ghideg lassan v�gigj�rja l�bujja-hegy�t�l, lassan v�gigaraszolva a bok�j�n, v�dlij�n, combjain, karjain, has�n, t�rzs�n, nyak�n (itt fojtogat�an r� is fesz�lt), arc�n... Arra gondolt: „H�t, el�rt a hal�l, a fiam m�r hi�ba v�r haza.”

Feladta. Behunyta a szem�t �s...

...fel�bredt. Fel�lt. �gy �rezte, m�r nem tud visszaaludni, amikor hirtelen valaki megmozdult mellette. Ijedten �sszerezzent a v�ratlan mozg�st�l. Kellett neki p�r pillanat, mire r�j�tt, hogy nincs egyed�l. Az elm�lt p�r nap mag�nyai elfeledtett�k vele, milyen csod�latos is, ha az ember a szerelme mellett �bredhet.

Elmosolyodott �s visszad�lt p�rja mell�, hogy hozz�b�jhasson �s gyeng�d sim�t�sokkal �lomba ringassa az �pp �bredez� f�rfit. A simogat�s lass�, r��r�s ritmusa, az ismer�s illat, a b�r tiszta �des �rint�se, benne is lassan feloldott minden fesz�lts�get, hogy visszaaltassa, majd csod�s �lomba csalogassa.